Történetek száz szóban - 3.felvonás

Még mindig próbálom Ennát és Fereát beérni a korábbi száz szavas feladatokkal, úgyhogy a harmadiknak választott kihívás is egy olyan lett, amit ők már korábban megírtak. A feladat 2012 nyarán került fel annakidején az Aranymosásra és a fókuszálást hivatott gyakoroltatni. Amire nekem amúgy is nagy szükségem van, hiszen könnyen belefutok a túlírás problémájába. 😅

Feladat: Egy sci-fi vagy fantasy világvége. Bármilyen, de férjen bele száz szóba.

~*~

Győzelmünk éjszakája az áldozatok nevetésétől volt hangos. A bennszülöttek egyre izgatottabbak lettek, szinte megvadultak, ahogy közeledett az éjfél. Sűrűbben nyúltak italhoz, egymást ölelve ugráltak a hangfalakból süvöltő zajra. Tombolva vigadtak, hisz szentül hitték: most is minden úgy lesz, ahogy eddig. Lesz holnap, lesz idejük. Megfogadhatják újra, hogy a következő ciklusban majd megteszik mindazt, amit eddig halogattak.
Szórakozottan megcirógattam a kikészített rakétákat, aztán elhagytam a posztomat. Közeledett a finálé, ideje volt csatlakozni az evakuációs csapathoz.
Távozásomat a bódulatból szabadult pirotechnikusok gyanútlan fecsegése kísérte.
Az emberek lelkesen tapsoltak, a hangszórókból győzelmi induló üvöltött, amikor harminc demával később fellőtték az első nukleáris rakétát.

~*~

Be kell vallanom, ez a történet most az eddigieknél sokkal könnyebben jött és valahogy a száz szót is könnyebb volt betartanom. Agyaltam persze rajta, hogy mennyi helyen lehetne még bővíteni a történetet... De aztán rájöttem, hogy ebbe a keretbe épp ennyi fér bele, ez így kerek. 😊 Úgy tűnik, világvégét egész könnyen írok. 😎😈
Írás közben a Two Steps From Hell fenti száma ment a háttérben, ha még nem ismernétek, feltétlenül hallgassátok meg. 😉