Kiszely Réka: Most élsz
Kiszely Réka: Üres tökéletesség
„Az angyallátó elém tartotta a megkevert paklit. A hangulatosan berendezett vendégszoba közepén ültünk egy alacsony asztalka két oldalán, odakintről távoli neszként hallatszott fel az Andrássy út forgalmának zaja. A meggyújtott gyertyák narancsvirág illatába kámfor és parfüm szaga vegyült, a misztikumba egy csepp keserű valóság.” (Aranymosás Irodalmi Magazin, 2017. október)
„Halálos ítéletet szokás olyan kimérten aláírni, mint ahogy a dohányzóasztal felé görnyedő Kovács a megállapodásunkra kanyarította a nevét. Látványosan nézegettem meggyvörös körmeimet, míg ügyfelem vért izzadt, és igyekeztem visszafogni magamat, hogy ne vigyorogjak kajánul a kínlódásán. Szilveszter környékén mindig sok volt a balek, aki segítségre szorult; az elfelejtett, vagy épp részeg bódulatban tett fogadalmakon majdnem olyan jól lehetett keresni, mint a válásokon.” (Aranymosás Irodalmi Magazin, 2018. július)
„Olyan sok mindent megélt Velük, hogy már számon se tudta tartani. Megkopott emlékezetében a sok-sok év, akárcsak kérges bőrén a színes festék szilánkok, s bizony öreges nyöszörgéssé váltak a beszélgetések is, mikor a szél nekifeszült egy-egy álmos hajnalon.” (Apolló Tintafoltjai blog, 2018. október)
Kiszely Réka: Üres tökéletesség
„Idegen arc bámul vissza rád, amikor Klári büszke vigyorral megfordítja a széket és engedi, hogy végre megnézd magadat a hatalmas tükörben.” (moly.hu, 2020. április)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése