Következő feladatként egy nagyon érdekes stílusgyakorlattal volt dolgom, ami így hangzott: Írj egy maximum 100 szavas népies nyelvezetű szöveget, vagy népmeséhez hasonló töredéket. Nincs megkötés hely, idő, narráció, karakter kapcsán; legyen ízes a szöveg, de nem erőltetett.
Egyszer volt, hol nem volt, a Dunán innen, de a Tiszán még túl, volt egy hatalmas város és annak a határában egy kicsi családi ház. Itt éldegélt egy újságíró feleségével meg két szép gyermekével. Aki ezeket a testvéreket ismerte tudta, hogy olyanok ők, mint két galamb: nem fér meg köztük a békétlenség.
Mikor aztán a gyerekek tizenhat esztendősek lettek, kitette egy este apjuk a terített asztal közepére az igazat író tollát, az anyjuk meg az igazat mutató tükröcskéjét.
– No édes fiam, drága kislányom – szólott az újságíró. – Eljött a napja, hogy elkezdjétek a saját szerencséteket alakítani és kitanulni a családi mesterséget!
Mikor aztán a gyerekek tizenhat esztendősek lettek, kitette egy este apjuk a terített asztal közepére az igazat író tollát, az anyjuk meg az igazat mutató tükröcskéjét.
– No édes fiam, drága kislányom – szólott az újságíró. – Eljött a napja, hogy elkezdjétek a saját szerencséteket alakítani és kitanulni a családi mesterséget!
~*~
Ez a feladat majdnem kifogott rajtam; a népi gondolkodás és a népies nyelvezet nehéz terep. Nem csoda, hogy sehogy sem akart összejönni a dolog, amikor először nekiültem a feladatnak. Végül Arany László népmese gyűjteményéhez fordultam segítségért, ami szerencsére szabadon elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán, valamint mosogatás közben a YouTube népmese gyűjteményéhez. Mit ne mondjak, egyik-másik mese elég morbid volt, szinte horror történetet megszégyenítő. 😂😂 De a gyűjtőmunka azért célt ért, csak elindult a vezérhangya egy népmesei felütéshez, amit remélem, ti is kellően népmese hangulatúnak találtátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése