Sültkrumpli fagyival

Mostanság lépten-nyomon azt hallgatom, hogy ugyan döntsem már el végre; akkor most bölcsész vagyok, vagy közgazdász? Régebben, ha ilyen pellengérre állítottak három kimenet fordult elő:
1) zavartan vörösödve vigyorogtam, mint a tejbetök,
2) habogtam valamit arról, hogy miért is nem tudok dönteni, esetleg
3) megrántottam a vállamat és igyekeztem mielőbb elhessegetni a témát.

Forrás: SmittenIceCream twitter oldala

Kész szerencse, hogy végre eljutottam addig a pontig, ahol meg tudom kérdezni magamtól; ugyan miért is ne szerethetnék egyszerre két dolgot? Mondjuk a körtét meg az almát? A csokit meg a sós kekszet? A macskákat meg a kutyákat? A nyarat és az őszt is?

Esetleg az írást meg a pénzügyi témákat?

Olyan ez, mint a mekis sültkrumpli meg a vanília fagyi „házassága” – fura, fura, de azért valahogy mégiscsak működik a kémia. (Már akinek...)

Az elkezdés nehézségei

J.R.Slattum - Forest Thinking

Már jó néhány napja merengek azon, vajon miként lehet frappánsan elkezdeni egy blogot. Még utána is olvastam – elég vicces, hány meg hány cikk van a témában, ami végsősoron semmi konkrétat nem tanácsol (tisztelet annak, ami igen) kivéve persze azt, hogy milyen tanfolyamra fizess elő, ahol majd megtanulhatod a nagy titok megfejtését. A legjobban azon az oldalon szórakoztam, ahol felsoroltak ötvenhét különféle témát, amiből kedvedre válogathatsz, ha sikeres első bejegyzést akarsz írni.
Be is ugrott azonnal a lista, amit pont aznap kaptam az egyik egyetemi professzoromtól és jött vele karöltve az ötlet: „Hé! Mit csinálnálsz, ha egy beadandót kell elkezdened?” Elvégre mihez nyúl vissza az ember lánya, ha zsákutcába fut? Ahhoz, amit ismer! Bizony.