Ceruzanyomok #3 - Tíz év nyomában

Forrás: www.nlc.hu

Bevallom, nem voltam odáig az örömtől, amikor a csapat megszavazta az évtized értékelést témának. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogyan is foghatnám meg ezt az egészet úgy, hogy ne fusson ezerfelé a dolog és... Nem jöttem rá. Viszont a nagy merengésből született egy másik bejegyzés az előző évemről és az írói blokkokról, amik évek óta épültek bennem. Baromi hálás vagyok a csapatnak emiatt, nagyon kellett már, hogy felszakadhassanak ezek a dolgok belőlem és tisztulhassanak a gondolataim. :)
Viszont miután megírtam a 2019-es „évösszegzésemet”, megint ott álltam, ahol a part szakad.

Januári száz szavas játék

Az Apolló Tintafoltjaival apró játékba fogtunk; minden hónapban egy megadott témára írunk száz szó hosszúságú történeteket. Januárban nekem is volt időm játszani, íme a feladatunk és a megoldásom. 😊

Feladat: Írj egy száz szavas szösszenetet, aminek a témája a tél! A történetben jelenjen meg legalább három szín, ami nem lehet sem a fehér, sem a zöld, sem pedig a piros.

Négyszázezer „semmi”

Az év vége kapcsán több írós fórumon is szóba került a 2019-es év lezárása, és több blogbejegyzést is olvastam, aminek az évértékelés volt a témája. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy „A francba, kellene ilyet írni, de miről? Nem írtam tavaly semmit...”
Aztán a Ceruzanyomok csoportban a többiek megszavazták, hogy a havi témánk legyen az évtized értékelés (erről majd később hozom a cikket) és ennek kapcsán kénytelen voltam tüzetesebben megnézni az elmúlt évemet is. Megdöbbentő élmény volt, mert rá kellett eszmélnem, hogy miközben azon nyűglődtem egész évben, hogy semmit sem írok... Valójában több mint négyszázezer(!) leütésnek megfelelő szöveget alkottam. O.O Tény, hogy ennek nagyjából kétharmada egyetemi beadandó, de azért akadt az irományok közt két befejezett novella, félkész novella és regény kezdemény/jelenet, szituációs és stílusgyakorlat, egypercesek és miegymás.

Forrás: Google :)

Szóval igenis írtam. Miközben attól szenvedtem, hogy épp válságban vagyok és emiatt nem haladok semmivel, valójában megállás nélkül alkottam és észre se vettem. Toporogtam, frusztrált voltam, egyre inkább kedvetlenné tett a gondolat, mennyiszer nem-írok ahogy teltek a hónapok és újabb pályázati határidők jártak le... Szóval minden elemével együtt megéltem a válságot, holott látszólag semmi okom nem volt rá. Ezek után akaratlanul is elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért volt mindez. Mitől szenvedtem egész 2019-ben és mi frusztrált folyamatosan, ha nem az, aminek ezt az érzést (=nem-írás) tulajdonítottam?

Lázadó a polcon

Január elseje alkalmából az Aranymosás oldalára felkerült egy száz szavas játék, amire ezúttal én is alkottam. Be kell azonban vallanom, első nekifutásra úgy elragadott a hév, hogy jóval a megengedett száz szó felé szalad a kis jelenetem, s bár utólag lecsipkedtem belőle, hogy beküldhessem... Azért ez az eredeti, csöpp iromány mégiscsak szomorúan ült a gépemen és valahányszor a doksira néztem, azt éreztem, kár lenne csak a száz szóra lefaragott verziót megmutatni a világnak.

Szóval úgy döntötte, a blogon pont elfér a teljes iromány, úgy ahogy eredetileg napvilágot látott. Hátha még néhány vidám percet is szerez majd valakinek, aki belefut. ^.~