2019. október 16.

Ceruzanyomok #1 – Amikor írni kezdek...


Forrás: Writings of a Mrs blog
Néhány amatőr írótárssal elhatároztuk, hogy körblogolásba fogunk és hónapról hónapra megírjuk egy-egy cikkben, hogy az adott hónapban feldobott témáról mi a véleményünk, mik a saját írós trükkjeink, szokásaink, tippjeink. Vannak ugyanis olyan dolgok, amik mindannyiunkat érdekelnek és érintenek. A projektet persze azonnal el is kereszteltük, szóval a jövőben Ceruzanyomok címkével ellátva olvashatjátok majd a körblogolás során írt cikkeimet.

Kezdésnek rögtön egy olyan témát választottunk, ami szerintem hihetetlen érdekes, hiszen kivétel nélkül mindenkit érint: Milyen előkészületeket teszel, mielőtt írni kezdesz egy regényt/novellát?

2019. július 21.

Tintafoltok Aggteleken

Szeretem, hogy az Apolló nem csak egy szakmai támogatóközeg, de egyben baráti társaság is. Hogy miért? A helyzet úgy áll, hogy jó fél éve egy sort sem írtam, aminek okait valószínűleg oldalakon keresztül tudnám sorolni. Emiatt (azt hiszem érthető módon) kicsit ódzkodtam attól, hogy egy hétre elmenjek a világ végére egy alkotótáborba, ahol a tervezett programok (egyik) alappillére az írásra szánt idő.

2018. november 18.

KMK írósuli diák szemmel – 1. megálló: Szövegboncolás


Már egy ideje tervezem, hogy írok egy hosszabb élménybeszámolót arról, milyen volt a Könyvmoly Képző íróiskolásának lenni és számomra mit adtak az eddig elvégzett kurzusok. Szerencsére, ha az ember akar valamit, besegít az élet; nem rég a lendület és az idő is rám talált.
Lássuk tehát, milyen is volt a szövegboncoló kurzus diákjának lenni?

2018. október 2.

Nyikorgó búcsú(s)zó

Az Apolló Tintafoltjai blogra felkerült egy régebben írt, egyperces ujjgyakorlatom. Egy ilyen álmatag hangulatú őszi délutánon jó szívvel ajánlom bárkinek, ízlés szerint egy bögre forró teával vagy kávéval körítve. 😊

„Olyan sok mindent megélt Velük, hogy már számon se tudta tartani. Megkopott emlékezetében a sok-sok év, akárcsak kérges bőrén a színes festék szilánkok, s bizony öreges nyöszörgéssé váltak a beszélgetések is, mikor a szél nekifeszült egy-egy álmos hajnalon.”

2018. szeptember 28.

Sültkrumpli fagyival

Mostanság lépten-nyomon azt hallgatom, hogy ugyan döntsem már el végre; akkor most bölcsész vagyok, vagy közgazdász? Régebben, ha ilyen pellengérre állítottak három kimenet fordult elő:
    1) zavartan vörösödve vigyorogtam, mint a tejbetök,
    2) habogtam valamit arról, hogy miért is nem tudok dönteni, esetleg
    3) megrántottam a vállamat és igyekeztem mielőbb elhessegetni a témát.

Forrás: SmittenIceCream twitter oldala
Kész szerencse, hogy végre eljutottam addig a pontig, ahol meg tudom kérdezni magamtól; ugyan miért is ne szerethetnék egyszerre két dolgot? Mondjuk a körtét meg az almát? A csokit meg a sós kekszet? A macskákat meg a kutyákat? A nyarat és az őszt is?
Esetleg az írást meg a pénzügyi témákat?

Olyan ez, mint a mekis sültkrumpli meg a vanília fagyi „házassága” – fura, fura, de azért valahogy mégiscsak működik a kémia. (Már akinek...)