"A zene az kell, hogy ne vesszünk el"

A mesterszakos diplomamunkám miatt mostanában rengeteg YA irodalommal kapcsolatos szakirodalmat olvasok, és szerencsére van egy olyan „rossz” szokásom, hogy ha épp egy kutatásnak az elején tartok, akkor mindenen átrágom magamat. Rengeteg olyan cikken is, amiről már az első pillanatban tudom, hogy 99%-os eséllyel nem fog bekerülni a kész munkám forrásjegyzékébe. Így akadtam össze néhány hete a Kent Állami Egyetem egyik professzorának, William Kistnek is egy igen érdekes oktatási eszközével, ami a „Multimodal Memoir Project” nevet viseli és mivel imádom az önismereti játékokat/feladatokat - különösen ha még az írást is érintik -, ezért persze, hogy én is kerítettem magamnak a saját memoáromat. Igaz, hogy távolról sem lett olyan csili-vili, mintha egy egyetemi projektre kellene jó jegyet szereznem (még prezit se csináltam hozzá), de ettől függetlenül is nagyon tanulságos két órát töltöttem a feladattal.

Adventi hangolódás az Apollósokkal

December elején elhatároztuk az Apollósokkal, hogy készítünk egy cikksorozatot, amiben mindannyian elmeséljük, mi a kedvenc olvasnivalónk, ami az ünnepek alatt rendre előkerül nálunk. Bár az alap ötlet tőlem eredt, az első lendület elülése után viszonylag hamar rájöttem, hogy csoda szép öngólt lőttem a témával. Ugyanis semmi időm nem volt megírni a saját ajánlómat Decemberben, arról nem is beszélve, hogy egyetlen olyan történet jutott eszembe, ami számomra egyértelműen az ünnepi időszakhoz és a hideg, havas decemberi éjszakákhoz kötődik. Márpedig az a történet távolról sem illet a csoport meghitt, ünnepekre hangolódó írásai közé.