December elején elhatároztuk az Apollósokkal, hogy készítünk egy cikksorozatot, amiben mindannyian elmeséljük, mi a kedvenc olvasnivalónk, ami az ünnepek alatt rendre előkerül nálunk. Bár az alap ötlet tőlem eredt, az első lendület elülése után viszonylag hamar rájöttem, hogy csoda szép öngólt lőttem a témával. Ugyanis semmi időm nem volt megírni a saját ajánlómat Decemberben, arról nem is beszélve, hogy egyetlen olyan történet jutott eszembe, ami számomra egyértelműen az ünnepi időszakhoz és a hideg, havas decemberi éjszakákhoz kötődik. Márpedig az a történet távolról sem illet a csoport meghitt, ünnepekre hangolódó írásai közé.
A gondolat azonban, hogy csak meg kellene írnom ezt a mini-ajánlót még most, az adventi időszak vége után is csak itt motoszkált a fejemben, nem tudtam megszabadulni tőle. Úgyhogy az Apollón megjelent cikksorozat margójára szánva íme, az én miniatűr olvasnivaló ajánlóm a keserédes meséről, ami karácsonykor rendre a kezembe és a gondolataim közé akad valamiképp és mindig tud valami újat felszínre hozni. :)
Ez a történet nem más, mint A kis gyufaárus lány, ami szerintem Andersen egyik legszebb és legszomorúbb meséje. Gyerekként valószínűleg nem értettem még meg a történet legvégét, de azt, ahogyan a mesében a gyufaszál fényénél minden valami mássá, valami szebbé változik, nagyon szerettem. Igaz, hogy most már rendszeresen sírok a történeten, mert egész más értelmet nyert, azért még mindig csak ajánlani tudom bárkinek, hogy vegye elő és olvassa el, főleg így az ünnepek környékén, mert szerintem ez az egyik legszebb dolog a karácsonyban. Ahogyan egyetlen gyertya, egyetlen gyufaszál, vagy épp egy karácsonyfára feltekert égősor fényénél egy kicsit megáll és átváltozik a világ.
Ha pedig további meghitt, vidám és kedves olvasnivalóra vágytok így az ünnepek alatt, vagy akár később, a hosszú hideg januári éjszakákon, nyugodtan szemezgessetek a csapat oldalán megjelent miniajánlók közül is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése