2019. október 16.

Ceruzanyomok #1 – Amikor írni kezdek...


Forrás: Writings of a Mrs blog
Néhány amatőr írótárssal elhatároztuk, hogy körblogolásba fogunk és hónapról hónapra megírjuk egy-egy cikkben, hogy az adott hónapban feldobott témáról mi a véleményünk, mik a saját írós trükkjeink, szokásaink, tippjeink. Vannak ugyanis olyan dolgok, amik mindannyiunkat érdekelnek és érintenek. A projektet persze azonnal el is kereszteltük, szóval a jövőben Ceruzanyomok címkével ellátva olvashatjátok majd a körblogolás során írt cikkeimet.

Kezdésnek rögtön egy olyan témát választottunk, ami szerintem hihetetlen érdekes, hiszen kivétel nélkül mindenkit érint: Milyen előkészületeket teszel, mielőtt írni kezdesz egy regényt/novellát?


Először hatalmas bajban voltam a témával, mert halvány gőzöm sincs, hogyan fogjam meg. Van ugyan egy-két trükköm, amivel általában megpróbálom ráhangolni magamat az írásra, de olyan, amit mindig alkalmazok nincs. Még a tervezési folyamat is elég kaotikus szokott lenni, nem csoda, hogy sok ötletem már ezen a szinten elvérzik. (Ezen a cikken is addig agyaltam, hogy végül majdnem meg se írtam...) Bár nincs állandó, bevett szokásom vagy módszerem, azért néhány dolog akad, ami megkönnyíti számomra az írást, ezeket szedtem végül össze némi töprengés után. Íme egy csokorra való a saját „rákészülős trükkjeimből”.

„A zene az kell”
Sokan csak (teljes) csendben tudnak írni, én épp ellenkezőleg. Amikor írok, szinte mindig zenét hallgatok. Mivel azonban a dalszöveg – különösen, ha magyar vagy angol – nagyon elvonja a figyelmemet, ez általában instrumentális zenét hallgatok. Ez elsősorban film- vagy játék zenét, komoly zenét, esetleg instrumentális zene feldolgozást jelent. Ha határozottabb elképzelésem van arról, hogy mit szeretnék írni, akkor gyakran eleve az adott műfajhoz, hangulathoz vagy témához kapcsolódó zenét keresek, de olyan is előfordul, hogy csak beteszek valamit véletlenszerűen és az adott zene sodrásának megfelelően elkezdek valamit írni cél nélkül. Ezekből általában maximum jelenetek lesznek, vagy a nagy semmi, de ha épp nagyon nem áll rá az agyam egy konkrét projektre se vagy elakadtam valamivel, akkor ez is jól szokott jönni.
De azért a gyakoribb az, hogy tudatosan választok és még évekkel később is tudom, melyik írásomhoz/jelenethez melyik szám, vagy számok kapcsolódnak.

Ki a négy fal közül!
Otthon mindig van mit csinálni, mindig akad valami, ami eltereli a figyelmemet. Arról nem is beszélve, hogy ott aztán tényleg korlátlan az internet elérésem, ami borzasztó dolog, mikor írni szeretnék. X) Szóval annak érdekében, hogy ne terelődjek el, gyakran egyszerűen „megszökök” otthonról. Ez a szokásom alighanem a gimis, illetve koleszos időkből származik. Amikor komolyabban írni kezdtem ugyanis mindig „máshol” írtam és csak nagyon ritkán otthon, mert nem nézték valami jó szemmel, hogy ezzel töltöm az időmet és nem tanulok, a családdal vagyok, vagy megyek ki a kertbe segíteni a kertészkedésben. (Nem is az írással volt gond, mint hobbival, inkább azzal, hogy a gép előtt vagy a szobámban ülök.) A koleszos évek alatt meg egyszerűen azért menekültem el a szobából, mert hamar rájöttem, hogy ha olyan emberek beszélgetnek körülöttem, akikkel szeretek beszélgetni (és még a téma is érdekel), akkor képtelenség antiszocnak lenni és nem bekapcsolódni a társalgásba.
Szóval az otthoni környezetben nem mindig tudok írni, még mostanság is inkább elmegyek egy kávézóba, vagy a könyvtárba, ha írni szeretnék. Az otthoni környezeten kívül amúgy is könnyebben rááll az agyam, hogy az írással foglalkozzak; mondhatnám azt is, hogy mostanra huzalozva van a képzeletem arra, hogy amikor kávézóban vagyok, nyugodtan csatlakozzon le a hétköznapokról és merüljön el egy kis időre a számtalan másik valóságom valamelyikében. :)

Kávét vagy teát nekem!
Pótcselekvés, kell. Pont. Igazából sima vízzel is remekül elvagyok, de mivel imádom a kávét is és a jó teákat is, ezért általában ezeknél maradok. Ha rágcsálni valót tesznek a kezem ügyébe, akkor mondjuk az is helyettesíteni tudja az automatikus pohár-emelgetést, de ezt igyekszem kerülni, amennyire lehet. A folyadékra viszont szükségem van, már sokszor észrevettem, hogy totál kizökkenek írás közben, ha nincs a kezem ügyében folyadék, amiből időről-időre kortyoljak.

Lekapcsolódás a valóságról
…avagy halál a net kapcsolatra. De tök komolyan! Amikor írni kezdek, egyszerűen muszáj tudatosan kilőnöm a netet minden környezetemben lévő eszközön (főleg a laptopon, amin írok), illetve teljesen levenni a telefonról a hangot. Sőt, ha tudom, hogy hosszabban akarok írni és egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy elterelődjek, akkor a telót át is szoktam rakni repülő üzemmódra.

Álmodozási időszak – karakterek, világok és konfliktusok születése
Eddig leginkább arról beszéltem, mivel készülök fel az írásra és hogyan teremtem meg magamnak a lehetőséget arra, hogy zavartalanul elmerülhessek a fejemben és kicsit a lelkemben is, de azért van még egy dolog, amiről nem szóltam. Maga a történet. Ez persze nem véletlen, általában nincs ugyanis konkrét elképzelésem, mit fogok írni és hogyan lesz történet abból, amibe belefogok. Ritkán írok úgy, hogy konkrét vázlatom van vagy pontosan tudom, mi fog történni a karaktereimmel. Néha még abban sem vagyok biztos, kik lesznek a karaktereim, csak egy világom, egy szituációm esetleg egy hangulatom van. Ez teljesen változó. Ilyen téren komolyabban csak a nagyobb lélegzetvételű írásokra (vagyis regényekre) szoktam rákészülni, vagy arra, ha novella pályázatra szeretnék írni. (Ami extrém ritka, pedig valószínűleg nem ártana rászoknom a dologra…)
Forrás: Getty Images 
Ettől függetlenül vannak karakter jellemvonások, élethelyzetek, érzések vagy akármik, amik ha egyszer felbukkantak addig-addig matatnak a fejemben, amíg valamit nem kezdek velük. Nem mindig veszem őket már az írás előtt észre, de ha mégis, akkor idővel csak kiharcolják maguknak, hogy tudatosan kezdjek játszani velük; ilyenkor általában megelőzi egyfajta tervezési fázis az írást. De ez nálam a ritkább eset. Sajnos, ha nagyon belemerülök a tervezésbe, akkor több mint tíz évnyi tapasztalat igazolja, hogy az adott ötletből soha a büdös életben nem lesz sem regény, sem novella. Csak több száz oldalnyi vázlat, háttér kidolgozás és egy kisgömböcként hízó „Mindenfélék az XY regényhez” mappa.

 ~ * ~ * ~ * ~

A lista persze nem teljes, mint mondtam, az írós szokásaim (még?) elég kaotikusak és képlékenyek. Jelenleg csak az biztos, hogy minden írásom születésének körülményei kicsit mások. A fenti elemek azonban általában jelen vannak és jellemzőek arra, hogyan készülök fel az írásra, mi kell ahhoz, hogy bele tudjak merülni a saját kis világomba, és felszínre emelni onnan valamit, amit aztán formába és szavakba önthetek.

Ha valaki menet közben kedvet kapott megírni a saját gondolatait a témában, szerintem nyugodtan fogjon hozzá. Nekem kifejezetten hasznos volt átgondolni ezeket a dolgokat, szóval köszi a témát, Daremo. :)
És mivel ez egy körblogolás, végül, de nem utoljára engedjétek meg, hogy a többiek cikkét is megosszam és ajánljam a témában. Ha van kedvetek és időtök is engedi, feltétlenül olvassátok el ezeket az írásokat is. ;)

Agatha Keyguard: Ceruzanyomok – ’19 október 
Aux Eliza: Írás előtt | Ceruzanyomok október
Lia: Ceruzanyomok – ’19 október
Enna: Ceruzanyomok október – Írásra várva 
Daremo: Ceruzanyomok ’19 október – Amikor körvonalazódik egy történet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése