Ceruzanyomok #4 - Író a történet mögött?

Forrás: Pinterest

Sajnos eléggé elmaradtam a körblogolással, pedig Eliza nagyon érdekes témát vetett fel még február elején: Írók, avagy az álarcos történetszereplők.
Vagyis hogyan éljük meg azt, amikor az olvasók azonosítanak minket a karaktereinkkel. Foglalkozunk egyáltalán a dologgal, miközben épp írunk, vagy amikor eljön a pillanat, hogy nyilvánossá tegyünk egy történetet? Egyáltalán mit gondolunk erről az egész jelenségről? Fontos? Egyáltalán nem az? Jelen van egyáltalán az író a történeteiben? Vagy nekünk aztán teljesen mindegy, mit gondol az olvasó?

Végre volt időm letenni a fenekemet és összeszedni a gondolataimat a téma kapcsán. 😊 A cikk végén szokás szerint megtaláljátok a többiek kapcsolódó bejegyzést is.

Én-rutin íróknak (cikk recenzió)

A minap a Writers Write amerikai, írással foglalkozó csoportba felkerült egy vendégíró, Ainsley Lawrence cikke arról, hogy az írók (és más kreatív alkotók) számára miért elengedhetetlenül fontos az önmagukról való gondoskodás (vagyis angolul self-care) tudatos gyakorlása a mindennapok során. Bár semmi egetrengetően új, vagy nagy horderejű dolog nem volt a cikkben, mégis hihetetlenül jól esett olvasni, jó pillanatban talált meg épp ez a poszt. Ami egyébként –, mint utólag kiderült, amikor tudatosan próbáltam megkeresni... – több nappal korábbi volt, nem is tudom, miért épp most dobta fel a hírfolyamom.
Lényeg a lényeg, hogy az első gondolatom az volt, le szeretném fordítani a cikket. A második pedig az (miután elkezdtem a nyers fordítást), hogy mégis inkább recenziót írok róla, mert abba könnyebb beleszőni a saját gondolataimat is a téma kapcsán.

Négyszázezer „semmi”

Az év vége kapcsán több írós fórumon is szóba került a 2019-es év lezárása, és több blogbejegyzést is olvastam, aminek az évértékelés volt a témája. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy „A francba, kellene ilyet írni, de miről? Nem írtam tavaly semmit...”
Aztán a Ceruzanyomok csoportban a többiek megszavazták, hogy a havi témánk legyen az évtized értékelés (erről majd később hozom a cikket) és ennek kapcsán kénytelen voltam tüzetesebben megnézni az elmúlt évemet is. Megdöbbentő élmény volt, mert rá kellett eszmélnem, hogy miközben azon nyűglődtem egész évben, hogy semmit sem írok... Valójában több mint négyszázezer(!) leütésnek megfelelő szöveget alkottam. O.O Tény, hogy ennek nagyjából kétharmada egyetemi beadandó, de azért akadt az irományok közt két befejezett novella, félkész novella és regény kezdemény/jelenet, szituációs és stílusgyakorlat, egypercesek és miegymás.

Forrás: Google :)

Szóval igenis írtam. Miközben attól szenvedtem, hogy épp válságban vagyok és emiatt nem haladok semmivel, valójában megállás nélkül alkottam és észre se vettem. Toporogtam, frusztrált voltam, egyre inkább kedvetlenné tett a gondolat, mennyiszer nem-írok ahogy teltek a hónapok és újabb pályázati határidők jártak le... Szóval minden elemével együtt megéltem a válságot, holott látszólag semmi okom nem volt rá. Ezek után akaratlanul is elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért volt mindez. Mitől szenvedtem egész 2019-ben és mi frusztrált folyamatosan, ha nem az, aminek ezt az érzést (=nem-írás) tulajdonítottam?

Ceruzanyomok #2 – Célkitűzés dióhéjban

Forrás: Pinterest

„Egy cél tervek nélkül mindössze kívánság.” – olvasható megannyi csinosan szerkesztett motivációs képen, amit a neten találni. Nálam például öt helyre van kiragasztva a felirat, hogy emlékeztessen rá, a céljaim nem a megálmodásnál érnek véget. Azt hiszem, ezek után nem csoda, hogy amikor megbeszéltük, mi legyen a Ceruzanyomok decemberi cikk témája, azonnal ez az idézet jutott eszembe. Az újév közeledtére való tekintettel ugyanis ebben a hónapban az írós célkitűzések kerültek terítékre. A kérdés ebben a hónapban így hangzott: vannak-e kitűzött írós céljaink, és ha vannak, akkor milyen formában fogalmazzuk meg őket?

Ceruzanyomok #1 – Amikor írni kezdek...

Forrás: Writings of a Mrs blog

Néhány amatőr írótárssal elhatároztuk, hogy körblogolásba fogunk és hónapról hónapra megírjuk egy-egy cikkben, hogy az adott hónapban feldobott témáról mi a véleményünk, mik a saját írós trükkjeink, szokásaink, tippjeink. Vannak ugyanis olyan dolgok, amik mindannyiunkat érdekelnek és érintenek. A projektet persze azonnal el is kereszteltük, szóval a jövőben Ceruzanyomok címkével ellátva olvashatjátok majd a körblogolás során írt cikkeimet.

Kezdésnek rögtön egy olyan témát választottunk, ami szerintem hihetetlen érdekes, hiszen kivétel nélkül mindenkit érint: Milyen előkészületeket teszel, mielőtt írni kezdesz egy regényt/novellát?