Történetek száz szóban - 7.felvonás

Némi kimaradás és novellázás után felvettem a félretett fonalat, hogy tovább írjam a száz szavas gyakorlatokat. Kezdek rádöbbenni, hogy egyik feladat sem olyan egyszerű, mint első olvasásra hiszi az ember... 😅

Feladat: Mesélj el E/1-ben egy utcai jelenetet maximum 100 szóban a másik nem szemszögéből. (Ha férfi vagy, akkor nőként, ha nő vagy, akkor férfi szemszögből.) Bármilyen jelenet lehet, a fantáziádra bízom.

~*~

A két gyerek sikongatva hajtja a kismotort, a műanyag kerekek fülsértően surrognak az ezeréves, repedezett betonon. A kapualjban ülve őrzöm őket, miközben olvasok. Időnként felnézek ugyan, hogy csekkoljam, merre vannak, de többnyire hagyom, hadd vaduljanak kedvükre. Húsz perce nem jött erre se kocsi, se ember – Bényén mindig olyan, mintha megállna az élet. De néha ide is jönni kell, nem mehetünk mindig az én szüleimhez, mert sose lenne hallanám a végét a morgásnak.
Legalább a kölykök élvezik.
Na jó, egye fene, én se bánom annyira most, hogy az após már nem bírja úgy magát és nem akar folyton kirángatni a szőlőbe.

Forrás: Google :)

~*~

Bevallom, nagyon hosszú évekig szinte kizárólag férfi szemszögből írtam, nem tudom miért, de ez volt kényelmes. Viszont szinte soha nem E/1 narrációban és ráadásul kamaszként... annyival könnyebb magabiztosan azt hinni, hogy tudod, hogyan is gondolkodik és fejezi ki magát az ellenkező nem! 😂

Summa-summárum, én azért megküzdöttem ezzel a rövid jelenettel, főleg azért, mert nagyon nem akartam sztereotíp lenni, de valahogy mégis mindig „belesunnyogott” a szövegbe egy-egy sztereotíp kifejezés vagy félmondat. 😅 Így sok-sok kísérletezés és verzió után ezzel a végeredménnyel egészen elégedett vagyok. De azért az utolsó mondatról nem mondtam végül le; úgy éreztem, így lesz csak egyértelmű, hogy igen, itt apu felügyel épp a gyerkőcökre. Szerintetek mennyire sikerült eltalálni a stílusát? 😄🙈