2018. szeptember 28.

Sültkrumpli fagyival

Mostanság lépten-nyomon azt hallgatom, hogy ugyan döntsem már el végre; akkor most bölcsész vagyok, vagy közgazdász? Régebben, ha ilyen pellengérre állítottak három kimenet fordult elő:
1) zavartan vörösödve vigyorogtam, mint a tejbetök,
2) habogtam valamit arról, hogy miért is nem tudok dönteni, esetleg
3) megrántottam a vállamat és igyekeztem mielőbb elhessegetni a témát.

Forrás: SmittenIceCream twitter oldala
Kész szerencse, hogy végre eljutottam addig a pontig, ahol meg tudom kérdezni magamtól; ugyan miért is ne szerethetnék egyszerre két dolgot? Mondjuk a körtét meg az almát? A csokit meg a sós kekszet? A macskákat meg a kutyákat? A nyarat és az őszt is?

Esetleg az írást meg a pénzügyi témákat?

Olyan ez, mint a mekis sültkrumpli meg a vanília fagyi „házassága” – fura, fura, de azért valahogy mégiscsak működik a kémia. (Már akinek...)


Na jó, azért a sültkrumpli-fagyi párossal egy ideig barátkoztam, mielőtt beadtam a derekamat és kipróbáltam a dolgot... Azt viszont, hogy jó matekos (később meg közgazdász) létemre írok is, sose éreztem ellentmondásosnak. Sőt, zöldfülű pályakezdő korom óta beleírom az önéletrajzomba a hobbimat, elvégre ez is én vagyok. Az írás az, amire a szabadidőmet szánom, amit szenvedéllyel csinálok, és ami legalább annyira a személyiségem része, mint a szakmám. Sőt, bizonyos szempontból sokkal jobban meghatároz, mint a diplomám.
Legalábbis én így érzem, bár végiggondolva az elmúlt évek tapasztalatit be kell látnom; legalább annyi fura köröm volt interjúkon emiatt, mint a bölcsész diplomám firtatásából. Valahogy az emberek fejében túl gyakran kell lerombolni a képet, hogy valaki vagy humán-, vagy reál beállítottságú és slussz-passz. Nincs átmenet, nincs keveredés. Ami valljuk be, tök bizarr elképzelés.

És hogy mire is akarok mindezzel kilyukadni?
Forrás: Pinterest
Leginkább arra, hogy egyszerűen nem értem, miért érzik olyan sokan, hogy muszáj kategóriákban gondolkodni, amikor valakinek az érdeklődési köréről van szó. Az írás meg a közgáz néha találkozik és tök jól elvan egymással, mint két régi jóbarát. Írni szerintem egyáltalán nem bölcsész privilégium, az érdeklődési kör pedig nem dummy változó. Nincs “A” és “B” válasz lehetőség, amik közül muszáj egyet megjelölni, a másikat pedig azon nyomban félretolni és szépen elfelejteni. Persze lehet, hogy vannak, akik besorolhatóak egyik vagy másik kategóriába, de ez nem univerzális szabvány. Sőt, a tapasztalataim inkább azt mutatják, hogy kicsit mind ide is, oda is tartozunk és pont a két véglet a szuper-ritka.
Másszóval; attól mert valaki örömöt, megnyugvást, szenvedélyt vagy bármi mást talál az írásban (esetleg egyéb művészeti ág, vagy „tipikusan bölcsész” elfoglaltság gyakorlásában) még nem kell, hogy komplett analfabétává váljon, amint három számot kell összeadni kettő helyett.

Ez is csak annyira fura páros, mint a sültkrumpli meg a fagylalt. Van, akinek bejön, van, aki tisztes távolból, merengve szemléli a dolgot és van, aki csak a szemöldökét ráncolja a fura társítás láttán.

(Ja és a rend kedvéért mint lábjegyzet meg is fordítanám egy pillanatra a gondolatot, hiszen így lesz teljes a kép; A pénzügyekkel bánni sem reálos „kiváltság”. Ahogy az írás tanulható és fejleszthető képesség, úgy a pénzügyi tudatosság is az. Csak mondom... 😉😇)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése